1 hónap - 1 tárgy - 1 régész

 
2017. októberében indította az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész című sorozatát a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma.
 
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
 
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
 
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
 
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.
 

 
 
 
2019. júniusban Kelényi Borbála történész ismerteti meg az érdeklődőket  Magyar Benigna, Kinizsi Pál özvegyének pecsétmásolatával.
 

 

Magyar Benigna, Kinizsi Pál özvegyének oroszlánt ábrázoló pecsétmásolata

Ltsz.:BTM 65.1741(Kumorovitz pecsétmásolati gyűjtemény)

Méret: 1,3 × 1 cm

Anyag: gipsz(az eredeti oklevélen a pecsét zöld viaszba van nyomva)

Kiadás éve: 1519

Eredetije: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár 24 371

 

A pecsét leírása: Kerektalpú pajzsban (heraldikai) jobbra ágaskodó oroszlán, amely mellső lábaiban valamilyen gömbölyű tárgyat tart. A pajzs felett talán felirat is volt (esetleg az asszony monogramja), azonban ez nem kivehető. A címeralak az asszony apjának, Magyar Balázsnak a címerét mutatja, és megtalálható a Benigna számára készített imádságos könyv második oldalán is (arany mezőben – heraldikai –balra ágaskodó oroszlán), férje – Kinizsi Pál – címere mellett.

 

Magyar Benigna korának híres asszonya volt. Apja, Adonyi Magyar Balázs Mátyás király fekete seregének hadvezére – valamint a felső (1462) és az alsó részek (1470) kapitánya,dalmát-horvát-szlavón bán (1470–1472, 1473–1474,1482–1483) és erdélyi vajda (1473–1475) –, aki korábbi alvezéréhez, a mai napig legendás hírű Kinizsi Pálhozadta feleségül leányát.Pál,akit kortársai „Herkules termetű embernek” írtak le, magas rangú tisztségeket töltött be: temesi ispán (1479), az alsó részek főkapitánya (1481), országbíró (1494) volt. Mindkét férfi a harcban mutatott erényeivelküzdötte fel magát. 1472-ben kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek, azaz kölcsönösen egymást tették meg saját vagyonuk örökösének.

 

Benigna (nevének jelentése egyébként jóságos, kegyes) mélyen vallásos életet élt – ezt mutatja az asszony számára a nagyvázsonyi pálos kolostorban készített díszes, magyar nyelvű imakönyv is, amely ma Festetics-kódex néven ismert. Benigna és Pál házassága minden bizonnyal jól sikerült: ez az imakönyvben megőrződött, Kinizsi Pál egészségéért való fohászokban is tükröződik. Sajnos minden ima hiábavaló volt: 1494-ben Pál, majdnem másfél évtizednyi házasság után, agyvérzés miatt elhunyt. Gondos férjként már korábban elrendezte szeretett neje későbbi boldogulását, ugyanis végrendeletében a nagyvázsonyi várat és annak tartozékait feleségére hagyta., Benigna férje halála után felkereste az országos hírű, Szent Vér-ereklyét őrző bátai kegyhelyet, amelynek egy arany kereszttel díszített, arannyal gazdagon hímzett vörös bársony miseruhát ajándékozott (értékét 1526-ban 50 forintra becsülték).

 

Benigna első férje halála után hamarosan, a gyászév letelte után férjhez ment. Második férje Kamicsáci Mislenovics Horvát Márk királyi udvarnok idővel dalmát-horvát-szlavón bán lett (1507). Sajnálatos módon azonban Márk 1507-1508 környékén Zágrábban lovasbalesetben nyakát szegve életét vesztette. Benigna mindkét férjét a nagyvázsonyi pálos kolostorban temette el, sírköveiknek darabjai a mai napig fennmaradtak. Az asszony ekkor sem sokáig viselte az özvegyi fátylat: harmadszorra is férjhez ment, az ifjú Vázsonyi Kereki Gergelyhez, aki korábbi férjeinél jóval alacsonyabb rangú volt. Benigna továbbra is Isten iránt elkötelezett életet folytatott.1511-ben – gyermeke nem lévén – saját halála utáni, valamint elhunyt férjei lelki üdvéért birtokokat adományozott a nagyvázsonyi pálos kolostornak. 1513-ban szeretett nagyvázsonyi pálos testvérei újabb imádságos könyvet is készítettek számára (ma Czech-kódex néven ismert). Mind ez, mind a korábbi imakönyv arról tanúskodik, hogy Benigna tudott magyarul olvasni. Az asszony 1518-ban férjével, anyósával és más környékbeli nemesasszonyokkal Rómába is elzarándokolt. A harmadik házasság azonban nem lehetett boldog, Benigna 1519-ben ugyanis megölette hozományvadász, kicsapongó életű, erőszakos férjét: kidobatta a nagyvázsonyi vár ablakán. Tettéért fő- és jószágvesztésre ítélték, azonban apja és Kinizsi Pál érdemeire való tekintettel, valamint második férjének rokonai segítségével a halálos ítéletet elkerülte, és 1520-ban II. Lajos magyar király teljes kegyelmében részesítette.

 

Benigna asszony utoljára 1525-ben tűnik fel a forrásokban, sorsa a mohácsi csatavesztés – 1526. augusztus 26. – után ködbe vész. Annyit tudunk, hogy Szapolyai János 1527-ben a férjgyilkosság miatt hűtlennek nyilvánította, és az ekként koronára háramlott birtokait saját hívének eladományozta. Mivel valószínűsíthető, hogy a későbbiekben Benigna mindkét imádságos könyve a Nyulak szigetén (ma Margit-sziget) lévő apácakolostor tulajdonába került, felmerül a lehetősége, hogy az asszony bevonult a kolostorba – esetleg bűnéért feloldozást keresve.

 

Kelényi Borbála

 

 


 

Mini-interjú a cikk írójával

 

Miért lettél régész, gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?

Voltaképpen valóban régész is vagyok végzettségem szerint, de itt a múzeumban történészként dolgozom. Mindkét pályát a múlt, közelebbről a középkor megismerése iránti vágy miatt választottam. Érdeklődésem már gimnazistaként ebbe az irányba mutatott, szerencsére már ekkor lehetőségem nyílt részt venni egy ásatáson. Egyetemi tanulmányaim során pedig egyértelművé vált számomra, hogy a középkori Magyarország történetével szeretnék foglalkozni.

 

Melyik korszakkal foglalkozol és miért?

A középkor, bővebben a késő középkor (15. század és 16. század első fele) a kedvenc időszakom. Történészként rengeteg kihívás rejlik még ennek az időszaknak a kutatásában, mivel számos, eddig nem vagy alig ismert írott forrás található meg a hazai és környező országok levéltárában. Ezen belül is kifejezetten érdekesnek találom azokat az adatokat, amelyek a mindennapi élet egyes szegleteire világítanak rá, hiszen a politika- és eseménytörténet mellett ennek a területnek a kutatása rengeteg újdonságot tartogat.

 

Mi az, amit leginkább szeretsz a szakmádban?

Egy-egy új adat felfedezése hetekig lázban tartja a kutatót, alaposan megvizsgálja, elemzi azt az egy adatot, majd igyekszik más forrásokkal is alátámasztani, amit talált. Akár úgy is jellemezhetném a munkánkat, hogy olyanok vagyunk, mint a CSI-sorozatok nyomozói, apró nyomokból rakjuk össze a teljes történetet.

 

Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?

A legnehezebb talán az, hogy megértessük az emberekkel, hogy a múlt megismerésére igenis szükség van, bár munkánk haszna számokkal nem kimutatható. Ehhez természetesen szükség van arra, hogy minél szélesebb körben bemutassuk legújabb kutatásainkat.

 

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatáson ért?

Bár nem ásatáson, hanem levéltári kutatásaim során, az, amikor számos apró adatot találok, amelyekből akár egy régen élt ember életútját is végig tudjuk követni. Legutóbb egy Eperjesről származó, a 16. század elején élt polgár életének fordulatos eseményeit tudtam feltárni, aki egyetemi tanulmányai után különböző egyházi tisztségeket töltött be, menekült Dózsa seregei elől a felkelés idején, majd a segédpüspöki rangig is eljutott, és a mohácsi csata után a reformációs eszmék híveként találkozunk vele. A meglepetés az volt, hogy az illető életének egy-két szeletét már ismerte a kutatás, azonban azokat nem kötötte össze, eddig külön-külön személyek életeseményeiként tekintettek rájuk. Azt gondolom, hogy egy-egy személy életének feltárása a kutatót és az érdeklődőket is közelebb viszi az adott korszak megismeréséhez.

 

Miért épp ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?

Bár a Budapesti Történeti Múzeum Kumorovitz L. Bernát által alapított pecsétgyűjteményében számos igencsak díszes és szép kiállítású pecsét másolatát őrzik, választásom azért esett mégis erre a kevésbé díszes darabra, mert a pecsét tulajdonosa, a közismert „molnárlegény”, Kinizsi Pál felesége, Magyar Benigna életútja nagy érdeklődésre tarthat számot. Azt szerettem volna az érdeklődőknek bemutatni, hogy egy-egy egyszerűnek látszó tárgy, adat mögött is milyen érdekes történetek húzódnak meg.