1 hónap - 1 tárgy - 1 régész

 
2017. októberében indította az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész című sorozatát a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma.
 
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
 
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
 
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
 
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.
 

 
 
 
2019. májusban Daróczi-Szabó Márta archaeozoológus ismerteti meg az érdeklődőket  egy négyszarvú juh koponyájával.
 

 

Az archaeozoológusok (azaz a régészeti állattannal foglalkozó szakemberek) csak ritkán vesznek részt az ásatásokon, a munkánk jellegéből kifolyólag az állatmaradványok túlnyomó többsége már csak a leletanyag feldolgozásának részeként, alapos tisztítást követően kerül hozzánk. A kiállított koponya különleges formájára így először az I. kerületi Szent György tér 4-10. lelőhelyet Végh András vezetésével feltáró régészek és ásatási segítőik figyeltek fel, utána jutott csak be a Vármúzeumba további vizsgálatok céljából. Bár a pontos keltezése nem ismert, a múzeum egyéb ásatásain talált hasonló darabok 14-15. századiak, így valószínűleg ez a koponya is ebből az időszakból származik.

 

 

A kettőnél több szarvval született juhok amúgy is ritkaságszámba mennek az élővilágban (a jelenség egyébként genetikai okokkal magyarázható), a régészeti leletek között azonban, amelyek megmaradását jóval több tényező befolyásolja, még ritkábban fordulnak elő. Éppen ezért örvendetes, hogy hazánk területéről hat ilyen darab is előkerült, ebből öt a Vármúzeum ásatásairól. Ezek azonban csak kisebb-nagyobb töredékek, az itt bemutatott koponya a legépebb közülük. A 3-4 év körüli kos szarvcsapjai nagyjából szimmetrikusan helyezkednek el, kettő felfelé áll és csak enyhén ívelt, kettő pedig oldalirányba nőve lefelé görbül. Az állat homlokcsontján, illetve a szarvcsapok tövénél is látszódnak bárdolásnyomok, amik felvetik annak a lehetőségét, hogy a különleges állású szarvakat a koponyatetővel egyfajta trófeaként szerették volna megőrizni.

 

 

Az ilyen állatok legkorábbi hazai említése egy 17. századi magyarországi útibeszámolóban olvasható, amelyben a szerző, Daniel Speer, a "szokásos” kétszarvú juhokon kívül négy-, sőt hatszarvúakat is említ. Az, hogy a középkorban mennyire találták különlegesnek az ehhez hasonló példányokat, hogyan kerültek hazánkba, a szokatlan megjelenésük befolyásolta-e a hétköznapi felhasználási módjaikat, próbálkoztak-e a tenyésztésükkel, vagy hogy kötődtek-e hozzájuk különféle babonák, még további kutatást igényel.

 


 

Mini-interjú a cikk írójával