1 hónap - 1 tárgy - 1 régész

 
2017. októberében indította az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész című sorozatát a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma.
 
A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.
 
A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régész tárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.
 
Az 1 hónap, 1 tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas, s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.
 
A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.
 

 
 
 
2019. áprilisban Benda Judit régész ismerteti meg az érdeklődőket  lovas ólomkatonák figuráival.
 

 

Lovas ólomkatonák

18. század

ón-ólom ötvözet, piros festék

Budapest, I. Szabó Ilonka utca 28. és I. Szentháromság utca 2.

Benda Judit ásatásai, 2017. október, 2014. november

Budapesti Történeti Múzeum – Vármúzeum

 

Mindig örül a régész, ha egy játéktárgyat talál – hát még, ha kettőt. Amikor a kis lófej előkerült, még nem tudtuk, hogy mi lehet ez, de amikor a lovaskatona is napvilágot látott egy másik ásatáson, megduplázódott az örömünk. Mindkét figura az ólomkatonák gyártásának korai idejéből származik. Az épebb darabot a lovas öltözete alapján a 18. századra tudjuk datálni; a lófej kora nehezen meghatározható, de mivel annyira hasonlít a másikhoz, talán nem sokkal később készítették.

               

Már a rómaikorban is öntöttek fémötvözetből katonafigurákat, de ezekből sajnos nagyon kevés példány maradt fenn. Magdeburgban egy 13. századi ónműves-műhely ásatásán feltártak négy kőből faragott negatív öntőformát egy lovaskatona, egy manó és egy páva, valamint egy táncoló pár ábrázolásával. Szintén ugyanitt találtak két öntvényt, amelyeken lovagi küzdelmet, szerelmespárt, egy griffet leszúró lovagot, stilizált várat és fákat láthatunk egy sorban.

 

A játék ólomkatonák öntésének divatja igazán a 17. században terjedt el német városokban, elsősorban Nürnbergben, Fürthben, Aarauban és Strassburgban. A gyorsan legyártható játék valójában egy vékony fémöntvény, amelyet nagy tömegben lehetett előállítani. A bábu mintáját korabeli lovas vagy gyalogos katonák rajzai alapján készítették el kétoldalasan. A folyékonnyá forralt ólomötvözetet előre kifaragott kő-, kerámia-, később acél-negatívba öntötték, és megvárták, míg megszilárdul. A figurát ezután összeforrasztották a talpával, majd megfestették.

 

A katonák kezdetben mindig saját koruknak megfelelő öltözéket és fegyvereket viseltek. A haditechnika fejlődésével megjelentek a hadi szekerek, ágyúk, tankok, majd a modernkori motoros, géppisztolyos, kézigránátos, gázálarcos figurák. Szintén mai fejlemény, hogy elkezdtek történeti öltözetű (ókori, középkori, 18-19. századi) katonákat készíteni. Ezek az alakok már nem laposak, hanem szoborszerűen megformáltak. A készítés gyorsasága és olcsósága miatt egyre több változatban megformált darabot árultak a boltokban, amelyek stratégiai játékok szereplői lettek: a kis hadseregekkel híres történeti csatákat és elképzelt ütközeteket is el lehetett játszani. Az ólomkatonák gyűjtése a 19-20. század fordulóján vált divattá, amikor a játékgyárak készleteket és egész hadseregeket kezdtek gyártani a játék ifjabb és korosabb rajongói számára.

 

 

Benda Judit

régész

 

Források:

http://www.zinnfiguren-aus-wien.at/Geschichte.htm

http://www.lda-lsa.de/landesmuseum_fuer_vorgeschichte/fund_des_monats/2005/november/

https://www.researchgate.net/publication/289531388_Composition_and_decoration_of_the_so_called

'Zinnfigurenstreifen'_found_in_Magdeburg_Saxony-Anhalt_Germany

 


 

Mini-interjú a régésszel

 

Miért lettél régész, gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?

Hatodik osztályos koromban inkább régésztáborba mentem az úttörőtábor helyett,aminek a délelőtti foglalkozásait a Vármúzeumban tartották. A tábor „csúcspontja” az a nap volt, amikor meglátogattunk egy ásatást. Mivel nem voltam kitűnő tanuló, nem is gondolhattam rá, hogy felvesznek az egyetemre, ezért érettségi után elmentem dolgozni. Véletlenül épp a múzeumban volt egy négyórás adminisztrátori állás, melyet nagy örömmel betöltöttem. Ezután munka mellett elvégeztem a régész szakot és itt maradtam a Középkori Osztályon.

 

Melyik korszakkal foglalkozol és miért?

A későközépkor, azaz a 15-16. század áll a legközelebb hozzám, mert ez egy szép és gazdag időszak volt. Budapest kultúrtörténete, kereskedelme, polgári építészete, boltjai.

 

Mi az, amit leginkább szeretsz a szakmádban?

Beleképzelni magam az éppen kutatott témába és korszakba, vagy kint az ásatáson a helyszín középkori viszonyaiba. Mindennap egy kis időutazás.

 

Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?

Az ásatáson meglepően felértékelődnek az alapvető kényelmi eszközök. Az asztal, a szék, a fűtött vagy hűtött iroda, a női wc, a kézmosás és a meleg ebéd olykor elérhetetlen messzeségbe kerülnek itt a főváros közepén.

 

Mi volt a legnagyobb meglepetés ami ásatáson ért?

Véletlenül találtam egy fél kolostort. 2002-ben vezettem először ásatást, amikor a feltárt terület egy részén előkerült a középkori budai karmelita kolostor keleti fele: a kerengő, a káptalanterem, egy kis kápolna, a melegedőhelyiség, a temető és a gyümölcsöskert.

 

Miért éppen ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?

Mert mindenki szeret játszani.