1 hónap - 1 tárgy - 1 régész

 

2017. októberével indítja az 1 hónap, 1 tárgy, 1régész című sorozatát a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma.

A múzeum régészei végzik az összes régészeti feltárást Budapesten, ezen belül a Vármúzeum munkatársai a középkori kutatásokat. Az ezek során előkerült tárgyi emlékek a Vármúzeumba kerülnek.

A sorozat célja, hogy a régészek – az általuk legérdekesebbnek ítélt leleteken keresztül - megismertethessék szakmájuk szépségét és jelentőségét az érdeklődőkkel. Az általuk választott, kiemelt tárgyak mindegyikéhez egy-egy érdekfeszítő történet kapcsolódik, mely a tárgy történetén kívül a régésztárgyhoz fűződő személyes viszonyáról is mesél.

Az 1 hónap, 1tárgy, 1 régész sorozat a műtárgyak mögött az embert is megmutatja, aki nyomoz, kutat, ás, keresi a múlt kapcsolódását a jelenhez, és választásával valami olyat ajánl a látogatóközönség figyelmébe, mely kifejezetten izgalmas,s benne az egyéni történet a tényekkel alátámasztott, történeti tudással ötvöződik.

A kiállított tárgyaknak a középkori kert egykori része, a mai Királypince ad helyet hónapról hónapra.

 


 

Első alkalommal Dr. Tóth Anikó régész ismerteti meg az érdeklődőket egy 13. századból származó,földbe rejtett kincslelet történetével:

Egészen ritka, hogy egy elrejtett kincslelet régészeti feltárás során kerüljön elő…”

„2001 nyarán a Víziváros déli részén egy lefedett agyagedényben 14 db IV. Béla király által veretett ezüstpénz került elő. A pénzeket egy kis, a konyhából kölcsönvett bögrébe tették, melyen még a főzésből származó koromnyomok is megfigyelhetőek, s a tetejére egy másik, törött fazék fenekét helyezték fedőnek, hogy a föld ne szóródjon be az érmek közé. A kincs elrejtése idején a környék nem volt sűrűn lakott, egy ház és egy kút származik ugyanebből az időből, valószínűleg ennek tulajdonosa rejthette el értékeit, de újra kiásni már valamiért nem volt lehetősége.

Később a terület komolyabban benépesült, a 14-15. században több ház épült, pincéket, kutakat, hulladéktároló gödröket ástak a földbe, de mind elkerülte az elásott pénzt, így az érintetlenül a helyén maradt.

A török Hódoltság idején a települést ezen a területen felszámolták, a házakat lerombolták, a kutakat és gödröket betemették, s a 17. században egy temetőt létesítettek a környék keresztény lakossága számára. A bögre és tartalma megtalálására ebben az időszakban is nagy esély volt: az egyik sír koponyája alig 20 cm-rel feljebb feküdt, tehát ha a sírásó csak egy kicsivel mélyebbre ássa a gödröt, akkor az edénykét és a pénzeket ő vihette volna haza.

A török uralom utolsó éveiben a korábbi védelmi rendszert kiegészítő bástya, valamint a 19. század végén tervezett villa szintén néhány méterrel délebbre került megépítésre, így a leletegyüttes ezektől is érintetlen maradt.

Egészen ritka, hogy egy elrejtett kincslelet régészeti feltárás során kerüljön elő, és ez esetben sem volt rá túl nagy esély, tekintve, hogy az évszázadok során milyen gyakran bolygatták meg a környékét különböző okokból. Mindenképpen szerencsések vagyunk tehát, hogy érintetlenül, környezetének, összefüggéseinek pontos ismeretében találhattuk meg, és hozhattuk be a múzeumba.”

 


 

Mini-interjú a régésszel

 

Miért lettél régész, gyerekkori álom volt-e, vagy később jött a szándék?

T.A.: Már gyerekkoromtól régész akartam lenni; gyakorlatilag mióta tudom, hogy létezik ez a szakma, régész akartam lenni.

 

Mely korszakkal foglalkozol és miért?

T.A.: A honfoglaláskorral foglalkozom, s amiatt esett rá a választásom, hogy azonnal beleszerettem a  tárgyi anyagába.

 

Mi az, amit a leginkább szeretsz a szakmádban?

T.A.: A változatosságot. Azt hogy, hol terepen zajlik, hol az íróasztal mellett, így sohasem unalmas.

 

Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget ebben a munkában?

T.A.: A legnagyobb nehézséget az időjárás jelenti, ez lehet, hogy a civil ember számára meglepő. Az időjárás, ami a legnagyobb forróságot és a vacogtató hideget egyaránt jelentheti, valamint a régészeti munka összeegyeztetését az adott építkezés munkafolyamataival, a beruházók szempontjaival.

 

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatáson ért?

T.A.: Nem volt ún. legnagyobb meglepetés, az a szép benne, hogy mindig van meglepetés.

 

Miért épp ezt a tárgyat választottad, mint különös érdeklődésre számot tartható leletet?

T.A.: Egyrészt az első önálló munkámon került elő, másrészt önmagában is kerek egész, teljes univerzum, amihez az ásatás többi része hozzáad ugyan, de anélkül is értelmezhető, külön kis történet.